... mi a teendő, ha két kutya összeverekszik?
Kedves Gazdám!
Remélem tisztában vagy azzal, hogy ősöm a farkas, ami egy húsevő vadállat. Tőlük ered az a viselkedésünk, hogy a rangsorbeli helyünket szeretnénk biztosítani.
Ha két idegen kutya találkozik, és nincs meg a kölcsönös szimpátia, vagy valamiért úgy érzik, hogy a gazdájukat, a labdájukat, a család kisgyerekét, a helyzetet, magukat, vagy bármi mást meg kell védeni, bizony a „szemet szemért- fogat fogért” elmélet alapján egy pillanat össze verekszenek.
Mit kell/ kellene ilyenkor tudnod?
Mint már említettem ősünk a FARKAS. Tőlük örököltük a vadászásnál használt fogásokat, készségeket. Bár, mi kutyák nem vadászunk, egy-egy jó kis bunyónál előjönnek ezek az ősi rituálék. Tudnod kell, hogy fogást keresünk majd egymáson, lehetőség szerint nyakon, vagy lágyrészen. Elsődlegesen nyakon. Mindketten, kölcsönösen. Általában fajtársaim -pontosan azért, mert kölyökkorunktól hiányzik a vadászás, a harapás gyakorlása nem tudnak jól és elég ügyesen harapni. Ezért sokszor nagyobb a füstje mint a lángja egy-egy kezdeti verekedésnek. Ha mégis kialakult, és egy határozott rákiabálással nem tágítunk egymás marcangolásától, és Te szeretnéd ebből a feszült, veszélyes helyzetből kivonni a saját kutyádat, és megfogni; reflexből a nyakörvéhez nyúlsz, óriási veszélynek és harapásnak teszed ki a kezed.
Tehát, ne nyúlj a nyakörvhöz! Védd magad a harapástól, és időben jusson eszedbe, hogy kutyádnak nem csak nyaka és nyakörve van, hanem teste, és azon két hátsó lába, esetenként egy jó farka… Na, azt illik bunyónál elkapni. Egy hátsó láb, vagy kettő, egy masszív farok, amit megfogva lehet stabilizálni a verekedőket amíg a másik gazdi is elkapja a saját kutyáját, és utána -ha éppen fogásban vannak- nem széttépni a harcosokat. Ha elkezditek széthúzni, szétrángatni, széttépni a két egymást stabilan harapó kutyát, a szemfogak, amit előzőleg egymásba mélyítettek komoly sérülést ejthetnek. Szakadhat a bőr, a fül, a szem. Érdemes ilyen esetben csak megtartani őket, és amíg maguktól nem engednek csak tartani, tartani… Persze, nehéz, sőt lehetetlen jó tanácsot adni, mert ha a nyakát szorongatja, amitől a másik kutya már sípolva lélegzik, ott nem elég ez. No, ilyenkor lenne jó, ha a nagytestű rotweillert, német juhászt, amerikai stafforshire terriert, dobbermant, cane corsot, kaukázusi juhászkutyát, stb (aki nagytestű kimaradt a felsorolásból attól –mindenkitől- elnézést kérek) nem a kistermetű Jancsi és Juliska sétáltatná, mert Marika néni minike máltai selyemkutyájára, yorkijára, westijére, stb életveszélyt jelenthetnek.
Ha sikerült szétszedni verekedő kutyatársaimat, ne lepődjetek ám meg, ha ők még a harc hevében szívesen visszamennének egy-két maflást kiosztani. Tessék stabilan megfogni, pórázra tenni és egymástól biztonságos távolságban átnézni a kutyákat. Saját kutyát ilyenkor ér nagyon csúnyán leszidni, mivel ő is részt vett a csatában. Ne legyen a gazdija „az én házam az én váram, bi-bi-biiiii, bármit csinálok úgysem kapok kiiiii”.
Ezután jöjjön a kölcsönös informálódás, hogy kit mennyire harapott meg a kutya, ember sérült-e? Ha igen, az oltási könyvet köteles a sérült gazdinak átadni a harapó kutya gazdája, hogy az orvosi ellátásnál ne oltsák be őt veszettség ellen. Tehát következzen egy kölcsönös adatcsere. Telefonszám, elérhetőség és mindenki vállalja a kutyája irányíthatatlan viselkedéséből adódó kár anyagi fedezését is.
Ha „csak” kutya kutyát harapott, akkor is lehet komoly a baj. A sérülés ellátására javasolt állatorvost felkeresni. Az előre nem látott anyagi dolgok rendezéséhez itt is jól jön, ha megvan a másik harcos gazdájának a telefonszáma.
Tehát gazdák tudjátok, kutyáitok viselkedésében az ősi genetika még mindig jelen van. Húsevő, vadászó, hierarchikus rendben élő egyedek vagyunk, akik a falkájuk érdekében akár harcba is szállnak. Mit tegyél, hogy a kutyád ne viselkedjen így? Erre egy másik írásomban térek ki.
Vaúúúúú ;)