... mi a teendő, ha két kutya összeverekszik?
Kedves Gazdám!
Remélem tisztában vagy azzal, hogy ősöm a farkas, ami egy húsevő, ragadozó. Tőlük ered az a viselkedésünk, hogy a rangsorbeli helyünket szeretnénk biztosítani.
Ha két idegen kutya találkozik, és nincs meg a kölcsönös szimpátia, vagy valamiért úgy érzik, hogy a gazdájukat, a labdájukat, a család kisgyerekét, a helyzetet, magukat, a leesett falatot vagy bármi mást meg kell védeni, bizony a „szemet szemért- fogat fogért” elmélet alapján egy pillanat alatt összeverekszünk.
Mit kell/ kellene ilyenkor tudnod?
Mint már említettem ősünk a FARKAS. Tőlük örököltük a vadászásnál használt fogásokat, készségeket. Bár, mi kutyák nem vadászunk, egy-egy jó kis bunyónál előjönnek ezek az ősi rituálék. Tudnod kell, hogy fogást keresünk majd egymáson, lehetőség szerint nyakon, vagy lágyrészen.
Elsődlegesen nyakon.
Mindketten, kölcsönösen.
Általában fajtársaim -pontosan azért, mert kölyökkorunktól hiányzik a vadászás, a harapás gyakorlása- nem tudnak jól és elég ügyesen harapni. Ezért sokszor nagyobb a füstje mint a lángja egy-egy kezdeti verekedésnek. Ha mégis kialakult, és egy határozott rákiabálással nem tágítunk egymás marcangolásától, és Te szeretnéd ebből a feszült, veszélyes helyzetből kivonni a saját kutyádat, és megfogni; reflexből a nyakörvéhez nyúlsz, óriási veszélynek és harapásnak teszed ki a kezed.
Tehát, ne nyúlj a nyakörvhöz!
Védd magad a harapástól, és időben jusson eszedbe, hogy kutyádnak nem csak nyaka és nyakörve van, hanem teste, és azon két hátsó lába, esetenként egy jó farka…
Na, azt fogd meg!
Fogd meg a farkát jó erősen, mert azt illik bunyónál elkapni. Egy hátsó láb, vagy kettő, egy masszív farok amit megfogva lehet stabilizálni a verekedőket amíg a másik gazdi is elkapja a saját kutyáját, és utána -ha éppen fogásban vannak- nem széttépni a harcosokat. Ha elkezditek széthúzni, szétrángatni, széttépni a két egymást stabilan harapó kutyát, a szemfogak, amit előzőleg egymásba mélyítettek komoly sérülést ejthetnek. Szakadhat a bőr, a fül, a szem. Érdemes ilyen esetben csak megtartani őket, és amíg maguktól nem engednek csak tartani, tartani…
Persze, nehéz, sőt lehetetlen jó tanácsot adni, mert ha a nyakát szorongatja, amitől a másik kutya már sípolva lélegzik, ott nem elég ez. No, ilyenkor lenne jó, ha a nagytestű rotweillert, német juhászt, amerikai stafforshire terriert, dobbermant, cane corsot, kaukázusi juhászkutyát, stb (aki nagytestű kimaradt a felsorolásból attól –mindenkitől- elnézést kérek) nem a kistermetű Jancsi és Juliska sétáltatná, mert Marika néni minike máltai selyemkutyájára, yorkijára, westijére, stb életveszélyt jelenthetnek.
Ha sikerült szétszedni verekedő kutyatársaimat, ne lepődjetek ám meg, ha ők még a harc hevében szívesen visszamennének egy-két maflást kiosztani. Tessék stabilan megfogni, pórázra tenni és egymástól biztonságos távolságban átnézni a kutyákat. Saját kutyát ilyenkor ér nagyon csúnyán leszidni, mivel ő is részt vett a csatában. Ne legyen a gazdija „az én házam az én váram, bi-bi-biiiii, bármit csinálok úgysem kapok kiiiii”.
Ezután jöjjön a kölcsönös informálódás, hogy kit mennyire harapott meg a kutya, ember sérült-e? Ha igen, az oltási könyvet köteles a sérült gazdinak átadni a harapó kutya gazdája, hogy az orvosi ellátásnál ne oltsák be őt veszettség ellen. Tehát következzen egy kölcsönös adatcsere. Telefonszám, elérhetőség és mindenki vállalja a kutyája irányíthatatlan viselkedéséből adódó kár anyagi fedezését is!
Ha „csak” kutya kutyát harapott, akkor is lehet komoly a baj. A sérülés ellátására javasolt állatorvost felkeresni. Az előre nem látott anyagi dolgok rendezéséhez itt is jól jön, ha megvan a másik harcos gazdájának a telefonszáma mert az utólagos kesergés sosem segít.
Tehát gazdák tudjátok, kutyáitok viselkedésében az ősi genetika még mindig jelen van. Húsevő, vadászó, hierarchikus rendben élő egyedek vagyunk, akik a falkájuk érdekében akár harcba is szállnak. Én is ha úgy adódik mert mindenki más lúzer a helyzetben.
Mit tegyél, hogy a kutyád ne viselkedjen így? Erre egy másik írásomban térek ki.
Vaúúúúú ;)
Az írás másolással részében vagy egészében csak a szerző engedélyével tehető közzé.
Közzétételnél a teljes írásra mutató linket el kell helyezni.
Takács Andrea